A zöldhálózat tervezés metodikai fejlesztése
Budapest peremterületének példáján – PhD disszertáció
A demokrácia egyik legnagyobb vívmányának tekinti a személyes szabadságot, amelyhez minden embernek joga van a Földön. Ez az alapvető emberi jog két lényegi részből tevődik össze, a szellemi és a fizikai szabadságból, melyek szinte elválaszthatatlanok egymástól. Bármelyik tényező korlátozása drasztikus hatással bír az azt elszenvedőre. A mozgás szabadsága szervesen kapcsolódik a személyes szabadsághoz. Az Alkotmány 58.§-a pedig kimondja, hogy mindenkit, aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén (…) megillet a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának joga (…) A
várostervezők, építészek, tájépítészek feladata a mozgásszabadság térbeli elemeivel való gazdálkodás, azok fejlesztése, megőrzése, s bővítése. Ezt a térrendszert definiálva jutunk el a közhasználatú szabadtér rendszerhez, illetve a zöldhálózathoz. Korábban már számos építész, s gondolkodó foglalkozott ezen térrendszerek meghatározásával, például Giambattista Nolli 1753-ban ábrázolta Róma belvárosát oly módon, hogy a város polgárai által szabadon bejárható terek voltak a rajzon láthatóak. (Táj)Építészeti használatban a nyilvános vagy közhasználatú terek a városi szövethez kötődnek elsősorban, de a valóságban azok behálózzák a beépítések közötti hatalmas zöld- és egyéb tereket is.
Az értekezés ennek a rendkívül fontos térrendszernek a definiálásával és fejlesztési lehetőségeivel foglalkozik.