Helyszín: Budapest – Gellért-hegy
Pályázat: Háborúkban megerőszakolt nők emlékezete
Eredményhirdetés: 2022. március 8.
Koncepció: KOLLER Margit, szobrászművész
Társalkotó: dr. ALMÁSI Balázs
3D vizualizáció: NAGY Gergő, szobrászművész
A pályázatunk koncepciójának kivonata:
A szabadság építőkövei alatt
Az emlékhely tervünk fókuszában a háborús erőszak elszenvedéséből fakadó elbeszélhetetlen és kimondhatatlan trauma megjelenítésének problémája, a hatalmi pozícióból tabusított információk társadalmi hozzáférhetősége, valamint az ezen kontextusból adódó problémák közösségi feldolgozhatóságának kérdése áll. Nem magát az erőszaktétel aktusát akartam megjeleníteni, hanem annak utóéletével, a traumával és annak egyéni és társadalmi feldolgozhatóságával, a hatalmi pozícióból elrendelt elhallgattatással, az egyének és a közösség életét ezáltal átszövő sérüléssel, mint a szabad és önazonos társadalmi közeg kialakulásának kerékkötőjével foglalkoztunk.
![](http://www.almasibalazs.hu/wp-content/uploads/10-3-e1649884175467-959x768.jpg)
Miért nem állítanak emlékművet a háborús nemi erőszak áldozatainak a katonaáldozatok mellett? Mi az összefüggés a hatalmi pozícióból meghatározott történelmi narratívák, az elhallgatás és elnyomás, valamint a nők tárgyiasátása között?
Ezekre a kérdések keretezésére terveztünk egy bejárható environmentet egy politikai jelentésekkel terhelt, és generációk alatt megkopott és átalakult jelentésrétegekkel rendelkező helyszínen: a Szabadság-szobor környezetében.
![](http://www.almasibalazs.hu/wp-content/uploads/11-2-1024x576.jpg)
Ha körbenézünk általában a háborús emlékművek közt – melyekből egyébként szinte minden falura jut egy-egy katonaáldozatokról szóló szobor –, azok általában az adott közösséghez tartozó (férfi) hősök neveit sorakoztatják fel, és/vagy egy-egy allegorikus figurával, leginkább egy háborúba dicsőséggel vonuló vagy egy éppen eleső, de a halál pillanatában megdicsőülő katona alakjával emlékeztetnek a háború szörnyű, ám mégis hősies és felemelő mivoltára. Ezeknek egy oldalága, amikor a hadba vonuló katonáért aggódó feleség vagy az elesett katona fiát sirató anya figurája jelenik meg, a női nemet a témában reprezentálandó, de legtöbbször mellékalakként. Úgy tűnik tehát, hogy a nők alakja a kollektív emlékezet háborús történeteinek köztéri ábrázolásaiban jellemzően leginkább szenvedő anya vagy aggódó feleség (ritka esetben a háborúba induló katona apa kislánya) lehet – a háborús nemi erőszak áldozatául esett nő semmiképpen. Ez azért is van így, mert a nemi erőszak számos kultúrában még ma is a nő szégyenének számít, de ott is, ahol már nem így gondolnak erre a bűntettre, az áldozat gyakran szégyent érez, ezért is beszél róla nehezen, vagy egyáltalán nem.
![](http://www.almasibalazs.hu/wp-content/uploads/8-1024x576.jpg)
Judith Herman szerint, „Ha az áldozatot eleve alacsonyabb társadalmi értékűnek tekintik (mert nő vagy gyerek), (…) élménye kimondhatatlanná válik.”[1] Az egyéni trauma feldolgozása hasonlóképp nehezen működik, mint a közösségi traumákkal való szembenézés: ami kellemetlen a társadalomnak, azt megpróbálja láthatatlanná tenni, hasonlóan az egyénhez, aki traumáját elfojtja, tagadja.
Ha a háborús erőszak ábrázolásának lélektanát a nők leigázása (klasszikusan inkább a nemi erőszak) és a férfiak leigázása (klasszikusan inkább gyilkolás és/vagy foglyul ejtés) kategóriákban vizsgáljuk, akkor láthatjuk, hogy utóbbira a közösségi narratíva hősi áldozatként, előbbire azonban szégyenként, tabuként és ebből fakadóan elbeszélhetetlenként tekint. Ez a fajta narratíva a dicsőség és a győzelem illuzórikus rendszerének fenntartása felől közelít, melynek kereteiben a szégyen és a mocsok ábrázolhatatlan. A háborúnak van egy elhallgatott oldala, amiben párhuzam található a megszégyenített nők és a dezertőrök, a meghátráló katonák, a háború kevésbé dicsőséges, hódító vagy védelmező oldalát mutató (hagyományosan) férfiak között. A közös ezekben az emberekben, hogy mind áldozatok: nem ők dönthettek alárendelt és kiszolgáltatott szerepükről a háborúban, ebben pedig semmi hősies nincs. A hatalomnak viszont szüksége van arra, hogy a háború dicsőséges mivoltának képét fenntartsa, ezért a háborús narratíva a parancs vagy erőszak mozgatta emberekből hőst csinál, okleveleket és díjakat oszt és dicső emlékműveket állít köztereken, hogy elfedje az egyének tehetetlenségét.
![](http://www.almasibalazs.hu/wp-content/uploads/7-1024x576.jpg)
![](http://www.almasibalazs.hu/wp-content/uploads/13-3-1024x576.jpg)
A háborús emlékművek kiszolgálják ezt a háborús történetírást: bár áldozatokról szólnak, ezek az áldozatok csak a hősi áldozatokat reprezentálják, és a kivívott szabadság, győzelem, de legalábbis a beálló béke szimbólumai. Az elesett katonák hősi áldozata tehát a szabadság és béke építőköve. De a győzelmi narratívákat minden esetben hatalmi pozícióból írják. Hogy valójában milyen építőkövekkel és malterral épült fel a szabadság új terepe és milyen áron, milyen talapzatra került az új rend, ennek elmesélésének legitimációjához csak kevesen férnek hozzá. A felszínen futó narratíva mögé nézni kiváltság, hiszen a hozzá vezető tudást csak a legtanultabb néhány szakember képes megszerezni, a társadalom számára ez az ismereti szint elérhetetlen, sőt, láthatatlan, pedig ezek a történetek köztünk élnek és fejtik ki hatásukat mindmáig.
Hiszem, hogy szabadság csak olyan nemzet felett virágozhat, ahol a közösség szembenéz az elkövetett és elszenvedett sérelmekkel, felfejti a győzelmi narratívák alatt meghúzódó szálakat, a dicsőség közösen megfizetett árát, és együtt megteremti a feldolgozás lehetséges (de semmiképpen sem az áldozatokra ráerőszakolt) terepét.
![](http://www.almasibalazs.hu/wp-content/uploads/12-3-1024x576.jpg)
Ezért a tervezett helyspecifikus beavatkozás nem egy autonóm alkotás létrehozására, hanem egy a köztéren már létező emlékmű terének kortárs kontextusba helyezésére irányul. Helyszíne a Gellért-hegyen elhelyezkedő Szabadság-szobor posztamensének hátsó oldala, illetve a mögötte elhelyezkedő Citadella Szabadság-szobor felé néző része közti terület. A tervezett beavatkozás a kollektív történelem elhallgatott aspektusaira való rámutatás és az emlékeztetés terepét nyitja meg a nevezett objektumok által határolt tér metszéspontjában.
A helyszín: a Szabadság-szobor és a Citadella metszéspontja
A pályamű választott helyszíne (mellyel eltértünk az ajánlott helyszínektől) tele van olyan terhelt jelentésréteggel és az adott helyhez kötődő szimbólumokkal, melyek az elhallgatott narratívák felszínre hozása nélkül kerültek a kollektív felejtés lejtőjére. A Szabadság-szobor és a Citadella eredeti funkciójukban és szimbolikájukban szoros rokonságban állnak egymással: mindkettő eredetileg birodalmi kolonializációs célból épült tér, melyeknek a közösségi szerepe, a 21. századi budapesti életbe való illeszthetősége még mindig fontos kérdés. Az építésük/állításuk óta eltelt, több generációnyi idő alatt a közösségi emlékezet megfakult, az egymás mellett elhelyezkedő szobor és épület eredeti jelentésrétegeit egyre inkább befedi a felejtés, alakítja őket a korszellem, a turizmus és szórakozni vágyás kiszolgálásának igénye. Városképi jelentőségük lett és több átalakításon estek át, sőt, a Citadella átalakítása és funkcióváltása jelenleg is zajlik. A Szabadság-szobor a Felszabadulási emlékműből mára a SZABADSÁG budapesti jelképe vált, mögötte pedig úgy kívánják átalakítani a Citadella eredetileg erődítménynek készült épületkomplexumát, hogy az a szórakozás és művelődés terepe legyen.
Az általunk tervezett köztéri beavatkozás vizuális eszközei a történelmi narratívák köztéri megjelenítésének egy kortárs aspektusát, a hatalmi reprezentáció és elhallgattatás ellentmondását helyezik a látvány fókuszába, a nőket ért háborús erőszak tabusításával középpontban. A tervezett téri összefüggések lehetővé teszik az ellentmondás kollektív és egyéni kontextusainak észlelését és az ezekre történő reflektálást.
A terv vizuális elemei ráirányítják az arra járó látogatók figyelmét a szabadság sokszor leegyszerűsített narratívája mögött meghúzódó, elnyomott és elhallgatott, kellemetlen aspektusok árnyalt voltára, a szabadság árának és a béke kivívásának összetettségére, különös tekintettel a nőkön esett erőszakra. Az alkotói beavatkozás tehát a szabadság, a felszabadulás, a győzelem okozta nyugalom és az önfeledt szórakozás tere alatt meghúzódó, elnyomott és kellemetlen narratívákkal való szembenézés szükségességét hozza felszínre, a nézők elé tárva annak személyre szóló és társadalmi szintű lehetőségét.
Motívumok
Az emlékhely tervünk három fő elemből áll: egy a Szabadság-szobor posztamensére helyezett műkő ajtóból, egy üvegfödém alá süllyesztett tükörből és a Citadellát az újraépítésének tervében szereplő lépcső egy szűkebb verziójából.
Ajtó
![](http://www.almasibalazs.hu/wp-content/uploads/5-1024x576.jpg)
A Szabadság-szobor posztamensének hátsó oldalát képző egységének középső elemén egy az életnagyságnál nagyobb, műkőből kiöntött ajtó helyezkedik el, mely a vezérigazgatók irodájának ajtajára oly jellemző, bőrrel borított és gombokkal kivarrt ajtót jelenít meg – a napjainkra jellemző autoritás szimbolikus terét. Az ajtó a Szabadság szobrának talapzatán elhelyezkedve azt a szimbolikus, zárt és rejtett teret választja el a nézőtől, amire a kivívott szabadság allegóriája felépült. A feltárás azonban elmarad: az ajtó mivel egy kinyithatatlan tömbbe öntött térelem, zárva van, a mögötte lévő dimenzió/olvasat rejtve marad az arra járók előtt. A zárt térhez lentről, vagyis a néző pozíciójából, nem lehet hozzáférni, hiába vezet hozzá lépcső is (szintén műkőből), azok olyan magasságban indulnak, melyeket az arra sétáló emberek nem érnek fel.
Tükör
![](http://www.almasibalazs.hu/wp-content/uploads/2-2-1024x576.jpg)
A Citadella jelenleg átépítés alatt áll: egy ék alakú lépcsősorral megnyitják a Szabadság-szobor irányába. A lépcső és a Szabadság-szobor közötti járófelület alá egy tükörlapot süllyesztünk, melyre a rálátást egy biztonsági üvegből készült járólap biztosítja úgy, mint a feltárt régészeti emlékek nyilvános bemutatása esetében.
A járó szintet képező üveg alatt meghúzódó (idő)síkon tükröződő kép pályázatunk egyik lényegi motívuma, melyen a különböző beavatkozások és kiegészítések összetalálkoznak az eredeti formákkal és terekkel, azonban egy szokatlan perspektívában. A tükörlap ugyanis békaperspektívából jeleníti meg a dicső Szabadság-szobor allegorikus nőalakját, minek következtében egy illetlen és ezért zavarbaejtő, a nőalak szoknyája alá tekintő nézőponttal találkozik a néző. Ez a gesztus a legkevésbé sem a Szabadság-szobor meggyalázására, hanem a nők tárgyiasításának és a háborús nemi erőszaknak a hatalmi pozícióval való összefüggéseire irányítja rá a néző figyelmét.
Az alkotással való találkozás során az arra sétálók feltehetik magukban azt a kérdést, hogy a zavarbaejtő perspektíva látványától inkább félrenézzenek és továbbmenjenek, vagy megkeressék a tükörképben saját helyzetüket és egyben viszonyulásukat az általunk teremtett szimbólumok rendszerében.
Lépcső
A Szabadság-szobor mögött elhelyezkedő Citadella jelenleg átalakítás alatt áll: a „rondellát (kiugró, kerek bástyát) a magyarság szabadságküzdelmeire emlékező múzeummá, a Citadella belső, jelenleg nem hasznosított területét parkká alakítják át a városrendezési koncepció szerint.” (telex.hu) A keleti falat megbontva, egy ék alakú lépcsősor köti majd össze a Szabadság-szobrot a Citadellán kialakított kilátóterasszal.
Az ék alakú lépcsősort szűkebb léptékűre, 180 cm szélesre javasoljuk, mert véleményünk szerint így kevésbé bontjuk meg a Citadella bevehetetlen erőd-jellegét, jobban megőrizve a történeti funkció emlékét. A szűkebbre vett lépcsősor a Szabadság-szobor aljába tervezett emlékhelyet úgy köti össze a Citadella parkosított felső terepével, hogy felfelé bejárva falainak magassága fokozatosan csökken, a tér tehát fokozatosan megnyílik a háborús emlékezet felől a szabadság tere felé, ellenkező irányból pedig a magasodó falak perspektívája ráirányítja a figyelmet az emlékhely központi elemeire.
[1] Judith Herman: Trauma és gyógyulás – Az erőszak hatása a családon belüli bántalmazástól a politikai terrorig (Schell Gergely szakpszichológus előadásából (Emlékezés és felejtés – A katonai erőszak feldolgozásának lehetőségei) idézve: https://www.youtube.com/watch?v=n0zx36pAPcc&t=4712s