A közhasználatú szabadtér hálózat megújítása
történeti környezetben – DLA disszertáció
Az értekezés (ide kattintva letölthető) Nagytétény történeti központjának rehabilitációjával foglalkozik, illetve ezen belül elsősorban a közhasználatú szabadterek megújításával.
A rehabilitáció komplexitását mutatja, hogy a nagyszabású beavatkozás részeként, a közhasználatú térstruktúrán kívül több épület is megújult, felépült, átalakult, melyek azonban nem képezik részét az értekezésnek.
A rövid történeti áttekintés, s a tervezési folyamat ismertetése után arra keresem a választ, hogy tervezőként hogyan viszonyuljunk egy történeti környezet rehabilitációjakor a szabadterekhez. Milyen eszközök állnak rendelkezésre, és melyeket alkalmazhatjuk ezek közül? A tervezői ego „meddig mehet el”? Hol, s milyen mértékben exponálhatja magát, s mikor kell visszavonulót fújnia? Végezetül a kivitelezés folyamatából, az átadott szabadterek használatából milyen tanulságok szűrhetők le?