Alapvetően örömzenélés volt a tájépítészet nevű hangszeren… Intenzív szellemi kihívás, megmérettetés és tapasztalat. Örök kérdés e munka kapcsán, hogy lehet-e MAGYAR kertet tervezni… Úgy gondolom igen is, meg nem is. Nem, mert nem létezik ilyen stílus, és ha előállítanánk is, valószínű önkényes/szubjektív erőszakot követnénk el a magyar kerttervezés történetében… Igen, mert magyarként, ebben a kulturális közegben felnőve, a kreativitást kibontakoztatva alkothatunk különlegeset, megismételhetetlent. Olyat, ami nem halvány utánzata valami nagyszerűnek, hanem ő maga a nagyszerűség, és ettől, mint valamiféle stílus alapító, lehet kicsit magyar is. Sikere esetén később ünnepelve, megőrizve az utókornak, lassan részévé válhat a magyar kultúrának…
A koncepció erőteljes természeti előképekre épít. A várfal mentén egy szurdokvölgy sziklafalát idézi, míg a belsőudvaron egy mérsékelt-övi lombos erdőszeletet rekonstruál, egyfajta városi dzsungelként a kősivatagban…