Helyszín: Velence – Olaszország
Pályázat: Nemzetközi Építészeti Biennálé
Kiírás: 2024. február
Cím: COSMOPOLIS
Kurátor: KULCSÁR Géza – kutató, író, kurátor, az Urbanum Városkutatási Alapítvány alapítója
Alkotók: SZABÓ Kristóf, CSIZIK Balázs, ASZTALOS Zsolt, HÁMOS Gusztáv – Katja PRATSHCKE, KICSINY Martha, MAYER Éva
Tervezők: ALMÁSI Balázs, GUBAHAMORI, JUHÁSZ Péter
A kiállítás egy spekulatív várostervezési labormunka keretében mutatja be a mindenkori városi tér egyetemességét és egyediségét, illetve a tervezési gyakorlat szinte végtelen perspektívájának sokféleségét. A legfontosabb cél: megszólítani a városlakókat, azaz minket, mindannyiunkat. Egy átélhető, reprezentatív példán keresztül felmutatni, érzékelhetővé és elgondolhatóvá tenni a nagyváros formáit, dinamikáit és dichotómiáit — egy szakmák, diszciplínák és alkotói módszerek közötti nyitott, közösségi diskurzus keretében.
A fogadótér a megérkezésről és befogadásról szól: minden látogató számára átélhető város- és emlékkonfigurációk, a Pavilon, Budapest és a világváros újratervezésének játéka. A három belső tér (a két nagyterem, illetve az őket összekötő folyosó) nemcsak Budapest szellemi topográfiáját idézi meg, hanem egyúttal a városi tér organizációjának és organikusságának, a természeti urbánus megjelenési formáinak és lehetőségeinek, a befogadásnak és láthatóságnak egyetemes kérdéseit tárgyalják.
A világváros – megismételhetetlen, egyszeri otthon és létező utópia, amit folyamatosan együtt építünk.
A kiállítás számos, egymásba játszó és egymással is dialógusba lépő értelmezési réteget kínál, de alapvető célja kettős. A legfontosabb: megszólítani a városlakókat, azaz minket, mindannyiunkat. Egy átélhető, reprezentatív példán keresztül felmutatni, érzékelhetővé és elgondolhatóvá tenni a nagyváros formáiban, dinamikáiban és dichotómiáiban rejlő egyetemességet. A másik, ehhez kapcsolódó fundamentális célkitűzés pedig, igazodva az Építészeti Biennálé intézményének intencióihoz is, egy szakmai, sőt, ami még fontosabb, szakmák, diszciplínák és módszerek közötti nyitott diskurzus színre vitele a kortárs alkotói, tervezői, építői gyakorlat diszciplínákat és berögződéseket maga mögött hagyó közösségi élmény keretében. Ehhez a mindenkori, egyszeri és egyetemes város imaginatív tervezőasztala adekvát terepet kínál.
A kiállítás egy spekulatív várostervezési labormunka keretében mutatja be a hely egyetemes-absztrakt és specifikus-konkrét aspektusainak, illetve a tervezési gyakorlat szinte végtelen perspektívájának sokféleségét.
Az esettanulmány alapjául Budapest szolgál: mindannyiunknak meghitten és megszokottan ismerős, egységes, mégis folyton részekre hulló világváros. A diszciplínákon és rutinokon túlmutató alaphelyzet azt az állapotot ragadja meg, ahol a város, legyen a múltja bármilyen mély is, az azt szemlélőben és megélőben folyton újjáépül.
… „Említettük Budapest kettős természetét, melyet a kiállítás a pavilon épületére képez, ezzel is hangsúlyozva tér és reprezentáció intim közelségét, ugyanakkor formai sokféleségét. A három térrész: Buda, Duna és Pest elsősorban nem a létező Budapest épített és természeti karakterét tükrözi vissza, hanem az eszmei, városon túli város által megidézett képeket és fogalmakat járja körül érzékeny, hozzáférhető és nem-didaktikus módon.
A Buda által inspirált terem témája a város objektív és szubjektív határainak kérdése, város és természet viszonya (szeparált és szembenálló vagy egymásba ágyazódó?). A Pesthez képest összetettebb topográfiájú és természeti elemekeben gazdagabb Buda spekulatív installációját Almási Balázs tájépítésszel együttműködésben alakítjuk ki. A természeti elemek és impulzusok között Asztalos Zsolt emlékezet és épület viszonyát absztrakt, enigmatikus formában megjelenítő, az építészeti makettből táplálkozó objektjei, illetve a hasonló inspirációból fakadó tájképei találhatók, kiegészülve Csizik Balázs és Szabó Kristóf a tájat a kortárs városiasság jellegzetes alakzatain keresztül újraíró képeivel.”…